The bad news./A rossz hír/

"2013.03.31."
"Kedves naplóm. Ez a reggel is ugyan olyan mint az összes többi. DE mégis máshogy keltem fel mint ezelőtt. Más érzésekkel, más tervekkel. Bár már az iskolát is alig várom. Már mennék. Látni akarom már!!! Nem bírok magammal. Mindig az jár a fejemben amikor a szemébe néztem. Vastag, dús szemöldöke alatt ott rejlett gyönyörű barna szeme.. Szó szerint.. Szemet gyönyörködtető. Iszonyúan szerelmes lettem! De nézzük hogy is alakul ez a nap. Igazság szerint én még azt is gesztusnak venném hogyha kérne kölcsön tőlem egy ceruzát,radírt..-Felnevetek- De én.. egy hétköznapi lány. Mit is akarok én tőle? Ő a szőke, kék szemű bombázókra bukik. Bárcsak megfelelhetnék neki!" 

A buszon elkezdtem keresni Katie-t.. Sehol semmi.. Nem találom! Pedig borzasztóan szerettem volna neki elmesélni az érzéseim. Iskola után bemegyek hozzá hogy meglátogassam.
Mikor az iskolához értem, és szálltam le a buszról egyszer csak azt éreztem hogy valaki meglök hátulról. A volt pasim volt az. Megtaperolt. Legszívesebben pofán tudtam volna vágni. De valaki 2 emberrel hátrább megszólalt.
-Már nem azért.. De nem itt kellene taperolni a lányokat Wilson.Igen, Max Wilson a neve. Még tavaly jöttem össze vele az egyik iskolabulin.
-Azt hiszem ezt még megbeszéljük újonc. Szólt vissza Zayn-nek.
El is indultam az első órára. Arról az óráról nem is kell sokat mondanom. Ugyanúgy mint az összes többi 7-ről sem. Csak őt bámultam egész végig. Az utolsó óra következik.
A lábamat bámulva haladtam a folyosón mikor egyszer csak meglátom, hogy 2 fiú verekszik. NA vajon ki lehetett az a 2..?! Hát persze. Nem meglepő. Már a reggeli úgymond "beszólásokon" is lehetett ez érezni.
És igen....... Max Wilson és Zayn Malik volt az. Az iskola mint egy közönség oda tömörült. Mikor odaértem Max felszólalt.:
-Na mi van cica? Idetaláltál?
-Felsóhajtottam- Már folytogatott a szó hogy ne szóljak vissza.
A szöszi pomponlányok meg csak olvadoztak. Az eszem megáll mikor meglátom őket.
De aztán észbe kaptam és odaszaladtam a 2 verekedő fiú közé.
-Fejezzétek be.!!!! Ez felesleges.
-Hát te meg mit avatkozol bele?Szólt nekem fennhangon Max.
-Kérlek...
 Mélyen szemébe néztem. És szépen lassan elengedte Zayn pólóját, végül elment.
-Köszönöm.! Szólt hozzám kedvesen.
-Nagyon szívesen!!
Ezzel fogta magát és elment ő is. Én pedig mentem az utolsó órámra. Ő előttem ült. Persze erre az órára készültem. Dolgozatot írtunk.
Óra közben az igazgató bejött.
-Ki volt ma ott ennél a folyosói balhénál? Tessék felállni.
Félénken felálltam az előttem ülővel egyetemben. Max is felállt.
-Fiatalok, tessék velem fáradni.
 *Igazgatói irodában*
-Nos, akkor lehet kezdeni. Hogy kezdődött ez az egész.?
Kérdezte az igazgató elég mérgesen.
-Síri csen volt.-
-Nos maga kisasszony.. bizonyára nő létére maga lehetett a verekedés tárgya.
Mielőtt megszólaltam volna a szavamba vágott Zayn.
-Pontosan! A kisasszony miatt verekedtünk. De ő is vetett véget ennek az egésznek.
-Így történt az eset Miss.Swift..?
-Én..... Kezdtem félénken, mikor rám nézett és bólintott.
-Igen így volt Igazgató úr!
Válaszoltam.
-Remélem sikerült tisztázni a helyzetet. Még egy ilyenről nem szeretnék hallani.!! Mehetnek.
A csengő éppen abban a pillanatban szólalt meg amikor kiléptem az igazgatói irodából. Kezem lában remegett. De legalább tisztázva lett az ügy.
A busz már jött is a diákokért. Én kicsit később szállok le hiszem Katie-hez megyek látogatóba.
Most nem ült mellettem senki. Hisz mindig Katie mellett szoktam ülni. Bár most mégis mellém ültek. Én is úgy vettem észre hogy valaki kivette a fülemből a fülesem. Teljesen hihetetlennek tűnt. Zayn volt az.
-Jó zenét hallgatsz Swift!
-Ezt azelőtt is tudtam hogy közölted volna.! -Felnevetett.-
-Jó fej csajszi vagy azt azért meg kell hagyni.!
-Erre én látványosan elpirultam-
Csak egymást bámultuk ezután. Mire rájöttem hogy le kell szállnom.
-Ohh. Ne haragudj! Szállnom kell!
-Rendben menj csak. Miss...
-Szólíts csak nyugodtan Nicki-nek!
-Akkor...Nicki, remélem holnap találkozunk! 
-Én is remélem! -Mosolyodtam el-*Kopogok Katie-ékhez*
Szerencsére Katie nyit nekem ajtót. De kisírt szemei elszomorítottak.
-Álljunk csak meg. Hát te miért bőgsz???
-Nicki.. Nagyon rossz hírem van....elköltözünk.!
-Nem, nem, neeem... az nem lehet. Hisz a legjobb barátnőm vagy. Nem hagyhatsz itt! 
-Ezért nem mentem iskolába, egész nap csak sírok és sírok. Iszonyú.!!!!
-Erősen megöleltem és én is elkezdtem sírni-
-Ne menjetek el! Könyörgöm! Katie.!!
Szipogva szóltam hozzá.
-Már próbáltam itthon lyukat beszélni a hasukba. De hiába.. El kell mennünk. 
Láttam hogy el kezd pakolni.
-Holnap meg benézek hozzád! Sőt amikor csak az időm engedi! Minden egyes percek ki kell használnunk együtt amíg még lehet 
-Szóltam könnyes szemmel-
-Nagyon szeretlek Nicki.!! 
Még visszafordultam az ajtóból és megöleltem szorosan.

-Szia Katie.! 
-Szia Nicki!
*Hazaértem, és a kezembe vettem a naplóm ismét.*
"Kedves naplóm. Ez a nap egyben csodálatos, de iszonyú fájdalmas is volt. Életem nagy szerelme megvédett, mellém ült a buszon és beszélgetett velem. De a legjobb barátnőm el fog költözni. Borzalmas érzés. A legtöbb emlék hozzá köt. Nagyon szeretem.
                                       Nem akarom hogy elmenjen!!!!!!!!!!!!!!!!!"